Háború és lopás 3. rész – Az ukrán termőföld több mint negyede óriáscégek kezébe került, mutatjuk, melyek ezek!

Cikksorozatunk legújabb részében bemutatjuk, melyek az ukrán termőterületeken gazdálkodó lagnagyobb cégek, és milyen ezek háttere.

Komplett szemétszigetek úsznak Ukrajnából, nehézfémszennyezés érkezik Romániából a Tisza felé ezekben a napokban. Magyarország továbbra is ki van szolgáltatva a szomszédok gondatlanságának.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Öt-hat olimpiai szabványú úszómedencét is meg lehetne tölteni azzal a mintegy háromezer tonna illegális hulladékkal, amely Kárpátalja területén hever elszórva. Románia sem áll sokkal jobban ezen a téren. Számos településen, főleg a falvakban a lakosság hozzászokott ahhoz, hogy lényegében nincs hova kidobnia a háztartási hulladékot: nem létezik ugyanis szemétszállítási szolgáltatás – mondja a Tiszát érintő, külhoni eredetű szennyeződések ügyében egybehangzóan Grezsa István miniszteri biztos és Hankó Gergely természetvédelmi mérnök, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője a Mandinernek.
Százhetven illegális hulladéklerakóról tud a térségben a Kárpátalja ügyeivel foglalkozó Grezsa István. Hozzáteszi: még a legális hulladéklerakók is problémásak, ugyanis az
Hankó arról beszél: „Románia és Kárpátalja egyes területein a szervezett hulladékelszállítás hiánya miatt a lakosság négy megoldás közül választhat: elviszi egy olyan településre a hulladékot, ahol van szemétszállítás, elégeti, elássa, vagy pedig illegálisan lerakja, jellemzően folyóvizek árterébe. Így hiába vannak hatályban a kilencvenes évek óta határvízi egyezmények a szomszédos országokkal, sok ezer tonna hulladék szivárog folyamatosan a mellékfolyókba, folyókba. Az áradások alkalmával előfordul, hogy komplett szemétszigetek úsznak a víz felszínén.” Ráadásul eleve gyakoribbak az árvizek is többek között az erdők tarvágása és a kavicsbányák létesítése miatt. Ez a talaj szivacsfunkcióját, vízmegkötő képességét rontja jelentősen, így jóval nagyobb megkötetlen víztömeg zúdul a gyűjtőterületekről a folyókba – közben ráadásul kimossa a talajból az értékes tápanyagokat is.
Ennél is nagyobb gondot okoznak a vegyi szennyezések mindkét ország részéről, noha a miniszteri biztos szerint Románia kapcsán látszik némi javulás. Mindkét országban ketyeg azonban minimum egy időzített bomba. Ukrajna kapcsán Grezsa az aknaszlatinai sóbányákat említi, ahol a Tisza közelsége miatt folyamatos a vízbeszivárgás, és jelentős mennyiségű sós víz található a magukra hagyott tárnákban, miután a rendszerváltozás után elvitték onnan a szivattyúkat, mert az ukrajnai sóbányászat középpontja a jelenleg háborús övezetnek számító keleti országrészbe került. A víz folyamatosan oldja a sót, és csak idő kérdése, mikor talál utat a folyóba – a nagy mennyiségű sós víz pedig a 2000-es nagy ciánmérgezéshez hasonló katasztrófát idézhet elő az édesvízi élővilágban. „Hazánk folyamatosan keresi az ukrán felet, hogy oldjuk meg a helyzetet, sajnos azonban eddig nem jártunk sikerrel” – mondja.
Sok ezer tonna hulladék szivárog folyamatosan a folyókba”
Az ukrán szemétszigeteket másfél héttel később román eredetű nehézfémszennyezés követte a Szamoson. Zsigmond Andrea Rebeka, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa lapunknak kifejti: a szennyezés valószínűleg a Nagybánya környéki színesfémbányák meddőtározóiból származhat. Cink, réz, mangán és vas határérték feletti koncentrációját jelezték, ami szerencsésebb, mint ha például aranybányászat mellékterméke került volna a folyóba, ahogy a 2000-es ciánkatasztrófánál történt – amit Csernobil után a legnagyobb európai környezeti katasztrófának tartanak. Az elöregedő zagytározókból a hóolvadás és az áradások is kimoshatnak káros anyagokat. A színesfémbányászat szennyezői közül egyébként a vegyész elmondása szerint nem a réz vagy a cink, hanem az utóbbi kísérőanyagaként a kadmium és az ólom az igazán veszélyes az élővilágra nézve, és nagy valószínűséggel ezek is jelen vannak a szennyezett vízben. E nehézfémek vagy kicsapódnak és feldúsulnak a mederben, vagy oldott állapotban a táplálékláncba bekerülve, akkumulálódva az ember szervezetébe is bejuthatnak. S mivel a zagytározók vize savas, ha nagy mennyiségben a folyóba ömlik, akkor a mederben korábban kicsapódott színesfémeket is feloldja, és még súlyosabbá teszi a környezeti csapást – mondja Zsigmond Andrea. Az ilyen jellegű katasztrófák elkerülése érdekében a toxikus fémeket különféle vegyszerekkel, elsősorban oltott mésszel távolítják el a vízből; úgy tűnik, most ez nem történt meg. A hatóságok vizsgálják az esetet, a szennyezett víz lapzártánkig már eljutott a Láposba és a Szamosba, és Magyarország felé közelít; elkerülhetetlenek a károk.
Jó kérdés, lesz-e megoldása az ukrán szemétproblémának. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság témában fellelhető háttéranyaga lakonikusan megállapítja:
„Ukrajna tekintetében a települési hulladékprobléma belátható időn belüli kezelésére nem számíthatunk,
e terhelések fennmaradása valószínűsíthető.” Hankó Gergely szerint óriási beruházásokat igényelne az infrastruktúra kialakítása, de alulról építkezve, lokális megoldásokkal hatékonyan lehetne fellépni ezeken a területeken. Grezsa István nem derűlátó, de azért említ pozitív példákat, elsősorban magyarországi kezdeményezéseket: a KSZGYSZ által szervezett Petkupa résztvevői kiemelkedően hasznos munkát végeznek a területen: tavaly is száz tonna szeméttől tisztították meg a Tiszát. A miniszteri biztos kitér a Tiszta Kárpátalja mozgalomra is, amelynek egyik, gondnoki ága a magyarországi turisták által látogatott területeken végez rendszeres szemétszedést, a másik pedig civil szerveződésben magyar és ukrán intézményekkel közösen szervez ilyen akciókat a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ifitagozata segítségével. Ezeket a korábbi, a magyarokkal korrekt kapcsolatra törekvő kárpátaljai kormányzó, Hennagyij Moszkal támogatta is, most azonban mélyponton vannak a magyar–ukrán kapcsolatok, ami erre a területre is rányomja a bélyegét – mondja Grezsa István. Hozzáteszi: a Kárpát-medence „lavórjának” alján Magyarország található, ahová minden lefolyik, így sajnos főleg csak számunkra fontos a probléma megoldása.
Szlatina a bányák bezárása után – Dankai Péter riportja a Mandiner hetilapban.
Nyitóképen: Uszályra rakják a tiszai hulladékot Kiskörénél. Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt